Történet
Belterület: 95 ha
Külterület: 1215 ha
Lakosság száma: 1101 fő
Polgármester: Dormán Miklós Alfonz

A települést Zalaegerszegtól 7,5 kilométerre északkeletre, a Zala folyó bal partján, a Zalaegerszegtól Sümeg felé vezető út mentén találjuk. Vasúti csomópont: itt találkozik a Szombathely-Pécs és a Zalaegerszeg-Ukk vasútvonal.

A település nevét templomának névadójáról Keresztelő Szent Jánosról kapta.

Zethyvan első írásos említését ugyancsak 1335-ben találjuk, de a falu jóval korábban már létezett: egy oklevél 1292-ben az Ollárról a Keresztelő Szent János egyházához vezető nagy utat említik. Elnevezése 1877-ben Zala-Szentivánfalva, majd 1902-ben az Országos Törzskönyvi Bizottság Zalaszentiván alakban állapította meg nevét. Két külterületi lakott hely tartozik hozzá: Nagyfalud puszta és Kisfaludpuszta, előbbit 1351-ben már említik (Nogfolu, Nagfaw, Nagfolw).
Zalaszentiván birtokosainak nevét nem ismerjük sem első írásos említésekor, sem 1438-ban, amikor Zenthywan alakban írnak róla. Erdődi Péter, Teryek László és Széchy István jobbágyait írják össze. 1564 és 1630 között Szentivánból, mint a Szentgotthárdi apátság birtokáról szólnak. 1608-ban 15 jobbágycsaládot írtak össze. 1630-ban egy csereszerződéssel Batthyány Ádám kezébe került a falu (Győrvárral és Boldogasszonyfával együtt). 1658-tól Szentiván egy zálogszerződéssel a vasvári domonkosoké lett, míg az 1700-as évek elején váltakozva a Festetics és a Széchenyi család tulajdonába került. Az 1720. évi országos összeírásban 11 jobbágy és 4 zsellér család a gróf Fúestetics család földesurasága alatt élt.
A települést a XVII. Században a törökök többször is sarcolták, illetve elpusztították. Az 1690-es úrbéri összeírás mint puszta faluról és elhagyott templomról szól, megemlítve, hogy a Sárvíz folyón lévő három öl hosszú hidat is lerombolták. A lakók azonban hamar visszatelepedtek: már a következő évben 10 lakott fél telket és két negyed telket írtak össze az elhagyott 18 fél és negyed telek mellett. 1697-re a falu szinte teljesen kiheverte a pusztítást. Lakosai katolikus és luteránus vallásúak.

Az 1728-as összeírás Festetics Kristóf örökölt és tényleges birtokaként nevezi meg a helységet.
1770.ben a nagyobb Kapornaki járásba tartozó községben 57 családot - 267 telket - írtak össze. Az itt lakók zömmel magyar nevűek. A parasztok felsorolása melett a jegyzéken található uradalmi kocsmáros, községi csordás, kanász,juhász, uradalmi ispán, erdész, tanító, és plébános. 1785-ben már 328 fő él a faluban, köztük egy pap, két nemes, 42 paraszt, 14 zsellér és családjuk.

Zalaszentiván Keresztelő Szent János tiszteletére épült templomát 1292-ben említik el?ször. Az 1600-as évek végén a templom romos, elhagyott. Újjáépítése 1750 körül történik. Részletesebben az 1780-as években írnak róla. Cseréppel fedett, kórusa fából épült, azon van az orgonája. A templom mellett vert falú, jól karbantartott plébánia épület. Plébánosa helyben van. A templom filiája volt Lukafa, Alibánfa, Petőhenye, Ördöghenye, Kisfalud, Pózva, Nagyfalud.
A település iskolájáról a XVIII. századból származnak az első adatok. 1770-ben saját tanítója van, aki helyben lakik. Tizenegy tanítványát írásra, olvasásra tanítja. A tanítót a község fogadja fel a plébánossal egyetértésben. 1777-ben a tanítónak 15 tanítványát jegyezték fel. 1848-ban az elemi iskolában már 40 gyermek tanult.

Kedvező fekvése miatt a vasút megjelenése, nyomvonalának területén vezetése felértékelte a falut. 1865-ben a Déli-vasút társaság építői a Nagykanizsa - Sopron közötti vonalat a Szévíz - Sárvíz völgyén vezették át. Amikor pedig a századutolsó évtizedének elején az Ukk - Zalaegerszeg Csáktornya vonal sínjeit is lerakták, Zalaszentiván igazi vasúti csomópont lett.
A lakosság is nőtt, a vasút pedig sok családnak adott biztos megélhetést. A gyermeklétszám növekedése miatt 1925-ben az iskola két tanteremmel rendelkezett, ahol két tanító tanított.

1935-ben a zalaegerszegi járáshoz tartozó kisközségben 166 lakóházban 834 lakos élt, 4 német és 3 egyéb anyanyelvű volt. A 792 katolikus mellett 23 izraelita, 10 evangélikus és 9 református hívő lakott a településen.

Az 1941-es népszámlálás rögzített nemzetiségi adatokat. Ekkor 2 német és két vend nemzetiségű él a faluban.
A világháborúban 12 lakóját veszítette el. A háború utolsó szakaszában a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidakat és megrongálták a vasúti berendezéseket. A kárt igen gyorsan, 1945 június 5-ig helyreállították, így a megyeszékhellyel, Nagykanizsával és a fővárossal helyreállt a közlekedés.
Zalaszentiván 1950-69-ig önállú tanácsú község volt, a tanácsi rendszer racionalizálása után, 1969-tól közös tanácsi székhely. Társközségei: előbb Alibánfa, Petőhenye, Zalaszentlőrinc, majd a további racionalizálás után, 1970-tól Alsónemesapáti, Nemesapáti lett ide kapcsolva.